Sajgó szemmel követem fekete
betűk menetelő bogár oszlopát,
szétesett tudatom törekszik erőtlen
bogozni belőle értelemnek fonalát
Kis cselekmény, de egy fontos és
jelentős tevékenység állomása,
ami ismét csak egy korszakos
alkotó történés munkálkodása.
A magam szükségét is látva kell
legyen kenyerem s kvártélyom
csak közben sajnos elfeledtem,
igazán vajon miért is csinálom?
Jövendőn aggódva siklik tova
észrevétlen az illékony jelen idő,
s az előre görcsben botló lélek
már feledi, számára mi üdvözítő.
Csikorgva törekszik hőn óhajtott
s elérni remegve vágyott álmára
közben léte fénye homályosulva
szűkül össze, ideája körbezárja.
Csak e drog legyen, más se kell
lehet munka, kocsma vagy gyerek
megkímél és elvon attól, mi rejtve
s zárva a fényre várva szendereg.
Budapest, 2010. február 16.
Kötelmek
2010.02.16. 16:44 t1gr1s
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://t1gr1s.blog.hu/api/trackback/id/tr521763670
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
