Megvan mindenünk, mi óhaj s
testnek-érzéknek oly kellemes
étel-ital, média dráma a főnek:
önnön gondolatunk sekélyes.
Élnünk sem kell, teszik mások
helyettünk hírben és képernyőn,
édes reklám álmokat álmodunk
kényelmest elnyúlva a heverőn
És tán nincs miért eszmélni sem,
egésszé kerekült ama legfőbb mű
újrázzuk hát, mi volt már egyszer
mert az érték, s szép, igaz eredetű
De maradt-e még értelme, kérdem
és kétkedve nézem e torz létezést,
mi terv vár ránk, hogy még mindig
nem hallom a harsonák zengését?
Budapest, 2010. február 23.
