Lassan fordul szemgolyóm
a harsány szónok felé,
ki tű tekintetét szigorlón
döfi homlokom lebenye mögé.
"Miről beszélsz?" - rándul a kérdés
renyhe agysejtjeim káoszában,
hisz előbb még ágyban voltam
vad ölelkezés mámorában.
Állam fel, s le vándorol
a bólintás hosszú pályáján,
melyhez szemöldököm idomul
a maga borzas módján.
S a szónok nejlon mosolya
vitorláját arcára húzva
vihar lendülettel robog tova
szöveg árját bőre nyújtja.
Nézem, nézem e derék ember
hogy valósítja meg önmagát,
mit sorsa neki rendelt
a siker éhének tébolyát.
Várpalota, 2010.01.22
