Gyorsjelentések

Komor fagy telepedett rá a földre,
Görnyeszt embert s dermeszt
várost hidegen csípős tömege.
Jeget hizlal a Duna, rajta madarak
utazva vagy a vízbe alá-alábukva
kutatnak s bámulják a halakat.

A táblák lassan, zárt sorokban
Menetetelve szorulnak összébb
S zárják a fényt a habokba.
Egyre erősebb a fehér palást,
lefed, s betakar, míg nem látni már
folyót, vizet vagy akármi mást.

Fehér lepel, mi végtelen nyúlik el,
partok közé kovácsolt páncél
mely alant valami titkot rejtekel.
Hajdanvolt dolgokat, fagyott
emlék-hullámokat, nehéz érzés
áramot, mit a víz otthagyott.

Felkavart, zsíros, piszkos iszapot,
Miről mondható, hogy aranyszínű,
tiszta, könnyű, nemes homok.
Mocskot, szemetet, mit mind lehet
Valahogy másnak hívni, így
erősítve kellemet és jellemet

De mi nyomva van, az törekszik,
való igaz feszít látszat kérget,
mi ott fent pöffeszkedik.
Egyszer a jégnek zajlania kell
egy új tavaszon – s mi rejtve volt,
az világlik, szembesít és felel.

Budapest, 2010. január 28.