Gyorsjelentések

Kéretlen tör fel bennem
feledett képek sora – s mily
szép volt, így, elmerengve…
Haj, persze nem így esett,
nagyon jól tudom, de az idő
csudálatos, furcsa varázsecset.
Átszűri emlékeim velejét,
vörösre fest, aranyba von
vagy ráönt gyász feketét.
Álmodás lett, szenvedéllyel,
már saját színes vágyaim
bulya áradása terhel.

Hogy legyek így biztos abban,
mi volt s elmúlt, de puha emlék
köntösében megfoghatatlan?
De hisz én vagyok, ki színez,
S mindent kiszínez és lát úgy,
ahogy kedve szerint érez!
Mindig helyükre kerülnek
a végtelen idő órájában
lepergett homokszemek,
nézek inkább előre végre,
hogy ne a múltban élve
leheljem magam a létre.

Budapest, 2010. február 03.