Itt van előttem, asztalon,
halványan ragyog s néma,
mégsem hangtalan.
Nem megy, nem tesz, s nem szól,
csak guggol a cserépben, mit
kapott a sorstól,
nem keres igazat vagy hamisat,
nem dühöng esténként, mikor jő
már a virradat,
nem alkot világmegváltó dolgokat,
nem harsogja világgá, hogy
benne igaz a gondolat,
csak fény felé tárja karjait,
törzsét egyenest tartja, tiszta
termete elandalít.
Figyelek, hallom hallgatag szavát,
a ki nem mondott, zölddel írt,
színes szent Bibliát,
s látom, hogy ölt akaratlan testet
benne az ős rend, mit nem ember,
de annál több teremt.
Budapest, 2010.02.02
Zölden szóló bölcs
2010.02.02. 14:10 t1gr1s
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://t1gr1s.blog.hu/api/trackback/id/tr81722617
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.