Gyorsan szaladó fekete fák
szaggatják a hepehupás tájat,
dermedt hullámok úsznak
tova, ahogy szemem vágtat.
Mély keréknyom vágja élesre
a dombok keblének hajlatát,
lentről a dér magasra hág s
szétoszlik a menny tűzfalán.
Balról sok egyenes jön, sík
tetők, betonból szerkezetek,
tépett bokrok s rozsdás drót
mögött omló falak merednek.
Egykor üzem, raktárán tervek
célszámok és jelszavak hada,
s mi maradt, a törött ablakok
meg öregek emlékező szava.
Enyésznek a téglák, az elvek,
minden, mi emberi találmány,
a táj fut csak tova könnyedén
az évszakok örök pályáján.
Budapest, 2010. február 8.
Tél a vonat ablakából
2010.02.08. 15:04 t1gr1s
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://t1gr1s.blog.hu/api/trackback/id/tr171739365
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
