Másnap
Tovatűnt már az este kihívó leánya
ki lelkemet tüzes-pajzán táncával
virágba borította!
Vén csoroszlya lett, bűzös a szája
Igéző gazella alakja helyett már
csak csontokat takar a ruhája
Incselkedett, mielőtt magát odadta,
úrinő módján volt – most bezzeg
itt van s nem akar menni a bestia.
Itt tanyázik fejemben s tagjaimban,
undor mérgét ontja belém ez az
átok banya gonosz nagy vigan
Tegnapi kedves, értő szerelmesem
miért hagytál itt engem, háborgó
gyomrommal ily betegen?
Ó, szent glóriát az üdvöt hozónak,
Ki egyszer gyógyírt ád majd
s kihúzza fogát e bajnak…
Budapest, 2010.01.22
