Január a Dunán
Tompán derengő szürkét lehel az ég
S a fényt tőle fehér fejű házak
bólintják tovább és mindenfelé.
Lábaiknál, a folyó partján nyomott
zsongással négykerekű bogarak
szaladgálnak szürke, nedves sávokon,
Arrébb hosszú, csíkos, sárga hernyó
kígyózik tova, emberekkel jóllakottan
s komótosan csoszog át a régi hídon
Alatta a piszkos víz lassan gördül dél
felé, szemetet és hajót cipelve, iszapot
keverve rendületlen s végtelen
A szigeten, fehér gyepen térdepelve
fagyott fák nyújtják karjaikat felfelé,
néma fohászuk beton falának örve
ferdén dől a zöldes habok közé
Minden, mi holt vidáman ficánkol
S lubickol a nemlét édes mámorában
Az élő szótlan, mozdulatlan bámul
A dermedt lég fagyos kabátjában
Harsányan kiáltják színes szerkezetek
A térbe erejüket s létüket
S szürkén húzza meg magát mi levél,
fa, toll, hús, vér és lélegez.
Budapest, 2010.01.21
Kép forrása: http://orszagalbum.info
