Fényes karmok marnak talajt
s rágnak kérget ásványércről,
mit eddig meddő föld takart.
Erős karok mozgatta hegyek
vándorolnak fém puttonyokba,
aztán tovább, szalagon menet
tisztulnak a mocskos humusztól,
s végül szent géppé lesznek, mi
fáradságtól kímél s időt spórol.
Igen, már megpihenhetünk,
dagadó bendővel görbedve
létre tespedtük tervünk.
Zsíros mosollyal helyezzük fel
üveg-fém-beton koronánk
mit majd gépezet felügyel;
hű gondnok s szorgos szolga,
jótevőnk, fém üdvözítőnk,
kiért zeng most az örömóda.
Budapest, 2010. február 4.
A gép dícsérete
2010.02.04. 14:30 t1gr1s
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://t1gr1s.blog.hu/api/trackback/id/tr741729262
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
