Sápatag s némán néztünk
farkasszemet, én s a reggel
ő havat köhögve kelt fel,
én kelletlenül s remegve.
A sötét szoba is mogorva
volt, nagyon nem akarta
hogy derengő homályával
a szürke nappal kitakarja.
Álmom még ott volt ágyam
szélén, áttetszőn kuporgott
de már tűnt is el, otthagyva
egy szobányi emlék romot
régmúlt dolgokat, melyeket
az éj megkapóra színezett
s alkottak fojtott óhajokhoz
tündöklő fényben díszletet.
Magam maradva figyeltem
zavartan kavargó emlékeim,
botladozva a furcsa, soha
nem volt varázslat vidékein,
csodálkozva, mint vagyok
képes a világtól szabadulni
s vajon igaz-e ébrenlétem,
ha álmom íly erős és valódi?
Budapest, 2010. február 12.
Ébredés
2010.02.12. 14:15 t1gr1s
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://t1gr1s.blog.hu/api/trackback/id/tr441752137
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
